Szerintem elég jól betippelhető, hogy erős kritikával állok mindenhez, ami "AI". Amúgy az AI, mint marketing kifejezés is taszít, abszolút nem tükrözi a valóságot, csak az átlagembert nem nagyon lehet ennél mélyebb magyarázattal megszólítani, mert egy mondat után összezavarodik. És ez egyáltalán nem különleges, hiszen ez egy nagyon komplex tudomány, nem átlagembernek való. Hoppá, ezt tényleg leírtam.

Magamat tapasztaltnak tartom a digitális világban, a képzettségemről meg papírok árulkodnak, így van bátorságom azt állítani, hogy jobban tisztában vagyok az AI mibenlétével, mint az átlagember. Szintén emiatt van merszem használni, mert egyrészt tudom, mit várhatok el tőle, másrészt ismerem a határokat. Sajnos ezzel nem mindenki, illetve ijesztően sokan nincsenek így, ennek ellenére használják.

Mit vetít ez a jövőre? Az AI elveszi a munkánkat, 15%-nyi dolgozó kerül az utcára? Esetleg elérjük a szingularitást (aminél nem látunk tovább) és öntudatra ébredve kiirtja az emberiséget? Ezeket a fejtegetéseket meghagyom a megfelelő szakmák képviselőinek gondolkodásra, engem egy valami aggaszt: a képességeink.

Mert nem az AI fog minket tönkretenni - annál sokkal egyszerűbb a válasz -, hanem mi magunk. Nincs ebben semmi meglepő, inkább csak a szokásos, megint magunkra gyújtjuk a házat. Térjek már a lényegre.

Arról van szó, hogy az AI egyáltalán nem jövedelmező. A legnagyobb szereplők 2025-ben nagyjából 300 milliárd dollárnyi pénzt terveznek lapátolni további AI fejlesztésekbe, ebből a bevétel hozzávetőleg 20 milliárd dollár alatt megáll. Nincs 10%! Az világos, hogy ez így nem fenntartható, erre szokták mondogatni, hogy majd "kipukkad a lufi", aztán jön a realitás.

De addig milyen úton menetelünk? Ez az igazi kérdés.

Jelen pillanatban az AI "nevetségesen olcsó", ha a fogyasztói oldalt nézzük. A versenyzők folyamatosan egymás alá licitálnak, aminek a nyertesei rövidtávon a felhasználók. Az olcsóság arra hajt mindenkit, hogy minél több alkalommal és helyzetben támaszkodjanak az AI-ra a napi munkájuk vagy életük során. Ahol nem elvárás a "nagyobb teljesítmény AI-val", ott csak annyi, hogy könnyebben megy a munka, kevesebb a feladat, lazábbak a napok.

Egyesek az AI-t olyan technológiai mérföldkövekkel említik egy lapon, mint az internet megjelenése vagy a mikroprocesszor. Anélkül, hogy ezt kétségbe vonnám, mi fog történni akkor, amikor az életünknek az AI olyan szinten része lesz, mint az internet? Hovatovább, mi történik, ha ebben az állapotban a piac magához tér, és rájön, hogy az -95%-os haszon nem működik tovább? Amikor a "nevetségesen olcsó" szolgáltatást elkezdik a valódi árán értékesíteni? Gyors számítás: mi lenne, ha az internet holnaptól havi 250e forint lenne?

Láttam és látom magamon, hogy milyen egyszerű az AI-hoz fordulni. Szoftverfejlesztőként kulcsrakész megoldásokkal kényeztetnek, hogy minél kevesebbet kelljen gépelnem. "Vibe coding", csak írom a promptokat az AI-nak az meg csinál egy komplett, működő szoftvert! Milyen jól hangzik! Elkezdtem egy backendet írni egy olyan programnyelvben, amit egyáltalán nem ismertem eddig. Működik, adatokat továbbít az adatbázisból a frontendre, van benne üzleti logika, minden puzzle a helyén van. A helyzet az, hogy ezen az új programnyelven továbbra sem tudok egy betűt sem. Nincs benne tapasztalatom annak ellenére, hogy két hónapja szoftver fejlesztek benne, ami működik. Ötletem sincs, hogyan kellene elkezdeni benne bármit csinálni. Talán még a szintaktikáját sem találnám el. Mert megcsinálta helyettem az AI.

Ez két dolgot jelent, az egyik, hogy nem tudom tiszta lelkiismerettel beírni az önéletrajzomba az új technológiát, amiben egy ténylegesen egy működő dolgot alkottam (ha másért nem, akkor azért, mert interjún egy mukkot nem tudnék róla mondani). A másik, hogy amikor majd beáll reálisra az AI-támogatott eszközök ára, akkor egészen biztos, hogy nem fogom érte kifizetni a kért összeget, ezért nem is fogok hozzáférni a technológiához, azaz nem fogok többé ezen a programnyelven semmit sem csinálni, amíg rendesen, nulláról meg nem tanulom.

És ez csak egy aprócska projekt, mindössze két hónapnyi időbefektetéssel. Mi történik, ha két év múlva, 3-4 projekt után egyszercsak elvágják a köldökzsinórt? Mennyire építettem vele a karrieremet, mennyivel növeltem a piaci értékemet, a tudásomat? Nullához konvergál, kidobott hónapok, évek. Miért cserébe? Kinek lett ebből haszna végülis?

Azok, akik észrevétlenül beépítették a napi munkájukba (ezzel kiszervezték a gondolkodást), de nem tesznek le többet az asztalra, milyen helyzetben találják magukat, amikor nem lesz számukra elérhető az AI?