A tanulás mindig hasznos

Akikkel szakmai beszélgetést szoktam folytatni, azok valószínűleg kívülről fújják az általam unásig ismételt mondatokat. Az egyik ilyen, hogy szerintem nincs fölöslegesen megtanult dolog. Ezzel egyrészt igyekszem magamat nyugtatni, mert nemegyszer vágtam már bele olyan eszköz megismerésébe, amit később nem használtam vagy eljárt felette az idő. Másrészt pedig a beszélgetőpartnereket nyugtatom, ha esetleg ilyen vállalkozásba fogtak a múltban, akkor ne érezzék kidobott időnek, mert az szegője lehet a további tanulási kedvnek.

A tanulás során megszerzett tudás, ha önmagában nem is lesz hasznos, biztosan segít a meglévő és a jövőbeni ismereteket más szemszögből vizsgálni, előkészíteni vagy viszonyítási pontként szolgálni. Noha ezt az álláspontot teljes mellszélességgel igyekszem képviselni, elegánsan el szoktam hallgatni, hogy ha a felszedett tudást amúgy hosszútávon használni is tudjuk, az még ennél is többet ér.

Személyes példák, amikor cáfolom magam

A ráfordítandó munka főként akkor nyom sokat a latba, amikor már előre tudom, hogy az, amibe időt kell ölnöm, később mennyire lesz a hasznomra. Fel tudok idézni egy interjút a múltamból: a WizzAir-hez jelentkeztem és a beszélgetés során kiderült, hogy a repülésirányítási rendszer egy alkotóelemét kellene üzemeltetnem. Itt például erősen éreztem, hogy azok az évek (én így tervezek, igen), amiket ennek az üzemeltetésével töltök, utána nagyrészt dobhatom ki a kukába, mert nincs túl sok légitársaság Magyarországon, ahova ez a konkrét ismeret még hasznos lehet. Ha pedig évekről van szó, akkor nem kis súllyal szerepelnek ezek a feltételek a döntésben.

Másik, szintén személyes példa egy IoT eszközöket gyártó céggel való interjú, szintén üzemeltetőnek, bár az már sokkal általánosabb, mégis nagyon specializált (gyakorlatilag saját, egyedileg fejlesztett) szoftvereket jelentett volna. Utólag nagyon örülök, hogy nem fogadtam el az ajánlatot, holott minden egyéb szempontból dobogós volt.

Vendor lock-in, amikor egy termékhez kötöd magad

Fel-feltűnik időnként a hírvonalamon egy-két álláshirdetés és azt hiszem a SalesForce volt az utolsó szikra, ami ennek a posztnak a megírására sarkallt: "Senior SalesForce Developer". Nem vagyok elmélyedve a SalesForce-ban, számomra az mindig csak egy CRM szoftver marad, akkor is, ha már részecskegyorsítót fognak építeni (ahogyan az "Amazon" is egy online bolt, okosan tették, hogy a technológiai platformjukat AWS-nek hívják, ezzel elhatárolódva kicsit a könyvbiznisztől). A hirdetésből az jön le, hogy lényegében a saját maguk által kitalált eszközökkel kell dolgozni a szoftvereiken és szolgáltatásaikon. Megkérdezem magamtól: mire tudom ezt használni később? Hányan alkalmazzák még a SalesForce által készített programnyelvet? Be akarom-e magam skatulyázni egy ennyire kis dobozba?

De ne ragadjunk le most a SalesForce-nál, adjunk pár nevet a listához: SAP developer, ServiceNow developer. Nem jön ki nekem a mérleg. Egy olyan világban élünk, főleg mi, akik IT-val foglalkozunk, ami olyan gyorsan változik, hogy alig lehet vele lépést tartani. A technológiák jönnek-mennek, termékek születnek és szűnnek meg. Miért invesztálnék komoly éveket és jelentős agyi kapacitást valamire, aminek a jövője egyáltalán nem tűnik annyira biztosnak, mint szélesebb, átfogóbb területeké?

Hosszútávú tervek és kockázatok

Az, hogy miért fontos a skatulyázás, nem is olyan régen beszélgettük egy kollégával, aki a specializálódás útján van (szerencsére elég általános terület, de még így is veszélyes: frontend). Ha egy bizonyos időt eltölt akár egy ilyen széles területtel is, elmondhatja majd magáról, hogy senior szinten van; nincs kérdés, amivel meg lehetne izzasztani. Jó szakember, így ha majd úgy tartja a kedve és megunja ezt a területet, akkor válthat valami másra, és itt jön a csapda: egy senior frontend developer nem tud senior devops szakemberré váltani egyik napról a másikra. Az nem úgy van, hogy mostantól ugyanolyan értékes a piacon, csak éppen egy másik területen: ott bizony juniorként fog kezdeni. Bizonyára gyors léptékkel fog haladni, de az új területen és fizetésében a startkockáról indul. Ki tudja, ki akarja ezt a kockázatot bevállalni?

Egy konkrét termékspecializáció még kisebb dobozba szorít

Amit már tényleg nem tudok racionalizálni, azok a termék-specifikus vizsgák. További szemek a láncon, ami hozzáköt a termékhez (igen, van 18 különféle AWS minősítésed, de ez itt Azure, mit lépsz?). Soha nem vetemednék arra gondolni, hogy bármely termék kitart a nyugdíjamig. Márpedig ha nem leszek milliárdos előtte, bizony nekem is addig kell dolgoznom. Riszkírozzam, hogy 58 évesen kihúzzák alólam a talajt? Persze a jó szakember mindent megtanul. Bár 58 évesen már csak nehezebb egy picivel, mint 22 évesen, nem? Aztán, ilyen idősen, juniorként kicsit meredekebb lesz az a domb, amin ifjú titánokkal kell versenyezni.

Néhány alkalommal beszélgetésbe keveredtem wannabe devopsosokkal. Azt gondolnám, hogy manapság elég kevesen építenek devops platformot házon belül (ha igen, akkor megint lock-inről beszélünk), ezért majd valamelyik széles körben elterjedt szolgáltató eszközeit kell megismerni (AWS, Azure, GCP). Én ilyenkor azt szoktam javasolni, hogy mindenek előtt ismerjék meg az alapokat. Gyártófüggetlenül. Mert abban látom az értéket. Hackeljenek linuxot, hackeljék addig, amíg elég tudást nem szereznek ahhoz, hogy mindent, amit egy ilyen szolgáltatótól készen megkapnak, akár meg tudják építeni saját maguk. Sajnos ismerek olyan AWS szakbarbárt, akinek a plecsnijeitől nem látszik a zakója színe, de nem tudna olyan szintű alapkérdésre válaszolni, hogy mit jelent a "load" értéke egy unix alapú rendszeren.

Szóval gondold meg jól, mire áldozol, ne engedd, hogy a termék használjon téged ahelyett, hogy te használnád a terméket a saját magad érdekében.