Zenei válogatások

Amikor a nickemről van szó, az újak általában megkérdezik, hogy "miért pont DeeJayy?".

Nos, a dolog úgy indult, hogy rokonlátogatáson voltunk tizenegynehány évesen, és jobb ajándék nem lévén a házigazdától ajándékba egy üres kazettát kaptam. Már azelőtt is vettem fel rádióból régi - általában műsoros - kazettákra számokat, amik, hát, hagynak maguk után némi kívánnivalót hang- és anyagminőségben is (kívánságműsor, belepofázás, vége a kazettának számvége előtt, stb).

Azonban, amikor ezt a vadiúj üres kazetta a kezembe került, megváltozott a gondolkodásom és elhatároztam, hogy minőségi forrásból minőségi zenéket fogok rátenni. Nagybátyám ekkor gyakran járt Németországba vendégmunkásként és megismert egy zenerajongó kollégát (ott kicsit más lehetőségek voltak a zenei anyagok hozzáférésére), akitől tucatszámra hozta haza a jobbnál jobb technoválogatásokat. Vett hozzá high-end hifi-t is, többszázezerért (1995-öt írunk, kb. kocsiárban volt) néha siránkozott, hogy csak összekoszolom a fejet ilyen vasoxidos (IEC Type I) szemetekkel, mindig nekiesett utána a tisztításnak :). Ezután kezdtem el járogatni át hozzá "leszűrni" az importált muzsikákat és a jobbakat egy saját válogatás-kazettára átmásolni.

Szóval úgy éreztem, tizenévesen én vagyok a világ második legnagyobb DJ-je, úgyhogy ezeknek a válogatásoknak adtam nevet is. Szorgalmas névadó vagyok (csomó mindennek adtam azóta is nevet, másoknak nicket, könyvnek címet, scrum csapatnak nevet, stb), némelyikről utólag kiderül, hogy nem annyira jó választás - ez is ilyen volt, túl hosszúra sikerült.

Később, amikor arról volt szó, hogy az iskolai számítástechnika óra keretében chateljünk (tehát IRC-eljünk) a MatávChat-en (!), ahhoz kellett választani egy nicket. A hosszú DJ-névből elhagytam a hosszú részt, és egyszerűen "deejay" lett. Illetve akart volna lenni, de sajnos foglalt volt, ezért került a végére még egy y és így alakult ki a "DeeJayy". Ezt használom a mai napig is, olyannyira, hogy vettem hozzá domain nevet is.

De visszakanyarodva a válogatáskazikra, amik az elején még tényleg csak vasoxidosak voltak, de legalább már a zenék minőségiek voltak rajtuk (Westbam, Marusha, Mark 'Oh, egyéb, itthon nem annyira ismert techno, rave, happy rave és hardcore előadók), később ritkítottam, mert gyűjtöttem pénzt leginkább krómos (IEC Type II) és néha metál (IEC Type IV) típusú kazettákra.

Ahogy kezdett Magyarországon is jobban elterjedni a minőségi külföldi zene, lettek saját - másolt vagy kölcsön - albumaim, amikről időnként én magam válogattam össze egy kazettányit. Azután jöttek a CD-k, amikről egyszerűbben és jobb minőségben lehetett válogatni. Azután jött az MP3 korszak és néhány - már csak formális - válogatás CD-re készült.

Az egész mérlege nagyjából 48 kazetta és 19 CD-n lévő (de nem teljes CD-nyi) válogatás. Ez utóbbiak nem voltak már szó szerint "válogatások", csak ömlesztve a legújabb szerzemények, amiket akkoriban hallgattam és szerettem.

"És amúgy zenélsz is?" - kapom sokszor a következő kérdést. Ez is ki fog derülni, ha minden igaz egy 4 hét múlva megjelenő posztban.