Az utóbbi időben több beszélgetésben is felmerült, hogy elvárható-e, hogy az IT szakemberek a munkaidejükön kívül is foglalkozzanak valamilyen szinten IT-val. Már itt az elején szeretnék egy félreértést megelőzni: nem azzal, ami a napi munkájuk, hanem más, informatikához kapcsolódó dologgal/dolgokkal. Véleménycikk.

A magam részéről szükségesnek találok még valamit leszögezni: nem gondolom elvárhatónak, legfőképp nem feltételnek mondjuk egy állás sikeres megpályázásához azt, hogy valaki fel tudjon mutatni az önéletrajzán kívül eső, szabadidejében elkészült produktumot. Ezt máris árnyalom azzal, hogy ez a cikk sem munkaidőben készült és a téma aspektusát tekintve nem a cikkírás a hobbim, hanem az IT (tehát némi részrehajlás valószínűleg kiolvasható a sorok közül).

A téma régóta motoszkált a fejemben, de végül ern0plus4 tweetje gyújtotta meg a szikrát, hogy ebből írjak valami rövidet. Így fogalmaz:

Programozók, akikkel találkoztam a pályám során: Nem várhatod el egy programozótól, hogy otthon is programozzon, fel kell töltődnie, van hobbyja stb.

Főnököm: Nem értem azokat a programozókat, akik hazamennek, és be se kapcsolják a gépet, miért mentek programozónak akkor?!

Erre én röviden úgy reagáltam: "Munka vs. hivatás, klasszik.". A thread elég termékeny volt, érkezett sok pro és kontra, analógiák más szakmákra (nőgyógyász? sebész?), felháborodások, sértődések ("akkor én nem is vagyok programozó!"), amolyan hamisítatlan Twitter thread 2022-ben. A magam véleményét úgy tudnám összefoglalni, hogy:

Üdvözlöm, ha valaki annyira érdeklődik a szakmája iránt - amiben nap mint nap együtt dolgozunk -, hogy úgy érzi, a szabadidejéből is szívesen áldoz időt annak további felfedezésére.

Ismétlem, ez nem elvárás, de ez egy (elvitathatatlan) pozitívum. Tudom, hogy sokan kiváló IT szakemberek napi 8 óra munka erejéig és nem tovább, illetve vannak, akik minden idejüket a gépezésnek szentelik, mégsem látszik meg az eredményeiken. Azonban elég erősen az az érzésem, hogy ez a két véglet nem általános, leginkább ezek a kivételek. Hiszem, hogy csupán 8 óra produktív munkával nem lehet elég információt szerezni erről a szerteágazó szakmáról a szükséges szinten tartáshoz sem, és viszont, ha valaki elég kitartó, akkor képes leküzdeni a nehezebb akadályokat plusz idő befektetésével (no, azért nem mindet, de az egy másik poszt lesz).

Kicsit maradva az analógiáknál: ha egy kertészként dolgozó ember saját kertje szemet gyönyörködtető, az pozitív vagy negatív? És most őszintén: ha a kertje elhanyagolt és sivár, akkor megbíznád a saját kerted kialakításával? (Hogy az analógia megálljon a lábán, feltételezzük, hogy a kertész nem egy társasházban lakik, mint ahogy ma is majd' minden háztartásban van számítógép vagy ahhoz hozzáférés.)

De miért?

Ahogyan a közhely is mondja, informatikában egy dolog állandó: a változás. Azaz, a tudás nagyon gyorsan elavul, az eszközök rohamtempóban fejlődnek vagy cserélődnek, aki nem tart lépést, az hamar nélkülözhetővé válik, állását és megélhetését kockáztatja (igaz, bizonyára ma is keresnek például COBOL programozókat, csak viszonylag keveset).

Tekintve, hogy a fejlődés és tanulás nálunk létkérdés, valamikor arra sort kell keríteni. Elégséges lehet - főleg, ha a kolléga agilis és gyors felfogású - a napi munka részeként ezeket az információkat felszedni. Ha viszont nem ennyire kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkezik (tehát mondjuk átlagos), az eltéréstől függően a hiányzó tudás bepótlása a munka elvégzésének rovására mehet, ami a végső teljesítményt befolyásolja. Vegyük hozzá azt az optimális esetet, amikor a munkatársnak hosszabb/közép távon előrelépési törekvései vannak, amihez sokszor nem csak a saját szűk szakterületére vonatkozó, de a szomszédos területek legalább felületes ismerete is szükségessé válik: kezd nagyon szűkké válni a rendelkezésre álló munkaidő. Úgy vélem ez az a pont, ahol megfigyelhető a címben említett kontraszt: hogyan tekint a szakmájára? Munka vagy hivatás? Ezt kell csinálnia vagy ezt hivatott csinálni?

És semmi baj azzal sem, ha meg akar maradni azon a szinten, ahol a munkaidejében megszerzett tudás tartani tudja: nem mindenki vágyik előrelépésre, több felelősségre, újabb vagy másfajta feladatokra.

Személyes eltérések

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mindannyian más jellemek vagyunk. Olvastam egyszer egy junior kóder panaszait arról, hogy két év programozás után kiégett, lépni akar, azon gondolkodik, hogy barista vagy pincér lesz inkább. Mások 10 év után eljutottak arra a pontra, hogy a munkidőn túl egyáltalán nem akarnak az IT-ról, mint szakmáról hallani. És persze ellenpélda is van, a korábban említett tweet írója 32 év után is ifjonti lelkesedéssel veti bele magát az aktuális pet projektjébe.

A külső körülmények is sokmindent befolyásolnak. Barátom, Szabolcs például minden idejét a feleségének és két fiának szenteli, igyekszik minél több minőségi időt velük tölteni, odafigyelni és tudatosan alakítani a jövőjüket. Így arra, hogy a billentyűket nyomkodja, nem is jut már ideje. Amikor vele beszélgettünk a témáról, először ő is úgy reagált, hogy eszerint ő sem elhivatott? Rögtön cáfoltam persze, mert ismerem és tudom, hogy ő kiváló szakember és ha amúgy lenne rá ideje, minden bizonnyal bővítené a tudását a munkán kívül is. Viszont a kérdésével rávilágított még egy aspektusra: az, aki a szabadidejében nem foglalkozik a szakmával, az milyen okkal teszi? Nem akar (nem érdekli) vagy nincs meg a lehetősége (más élvez prioritást)?

Mi számít bele?

Térjünk vissza kicsit arra, amit az elején említettem: a szabadidős fejlődés nem a hivatalos napi munka folytatását jelenti. Néhány példa a teljesség igénye nélkül, ami viszont igen:

okosotthon kialakítása
házi filmtár, médiaközpont létrehozása és karbantartása
rokonok számítógépeinek pesztrálása, segítség alapszintű felhasználói problémákkal kapcsolatban
hobbiprojekt, "pet" projekt: amiért jó eséllyel senki nem fog fizetni, egyszerű sikerélmény hajhászás vagy valami szükség kielégítés
"side" projekt: megbízásból, mellékállásban űzött, nem ritkán a főállástól eltérő szakterületen végzett munka

Fontos még

Mi ennek a másodlagos előnye azon túl, hogy hozzájárul a szakma minél szélesebb megismeréséhez? Lehet miről beszélgetni egy interjún! Mert elég sokan vannak abban a kevésbé ideális helyzetben, hogy nem közölhetnek olyan részleteket az előző/jelenlegi munkájukról, amik fontosak lehetnek a szakmai felkészültséget vagy egyéb aspektust megítélni. Ilyenkor nagyon jól jön egy olyan téma, amiben a jelölt érdekelt, lelkes, tud róla kötetlenül mesélni, ezzel betekintést enged a motivációiba, kihívásaiba, ötleteibe. Ha ezek még ráadásul publikusan is elérhetőek, az rengeteg időt és fölösleges köröket spórol meg a kiválasztási folyamat során.