Álláskeresésem története

Előszó

Mérnök informatikus végzettségű vagyok, jelenleg "rendszermérnök" megnevezésű pozícióban dolgozom. Ma 2017 van, én pedig 15 éve élek Győrben, itt jártam egyetemre és maradtam később a munka és a barátok/ismerősök/család miatt. A helyzet úgy alakult, hogy (sok más indok mellett) anyagi megfontolásból Budapestre fogunk költözni. Pedig szeretem Győrt, remek város, nyugalmas az időjárás, sík a terep, jól megközelíthetőek a szomszédos országok, de lássuk be: tizedakkora sincs, mint a főváros. Budapestországban élünk, és bármilyen előnyöket is vonultat fel ez a jó helyen fekvő megyeszékhely, világosan láthatóak a különbségek, nemcsak a lehetőségekben, de anyagiakban is.

Állást keresni a normál napi munkám mellett kezdtem - nem tűnt ideálisnak egy 30 napos felmondási idő alatt lezongorázni az egész folyamatot - és nem titkoltam el a váltási szándékomat sem a kollégák sem a vezetőim elől (ez okozott is némi feszültséget, de végül megértőek voltak).

A döntés

Éppen három éve váltottam a Kravtex Kft.-ből a T-Systems-be, egyáltalán nem anyagi okokból (értsd: alacsonyabb alapbérért). Korábban már dolgoztam itt, csak akkor még más volt a cég neve, történt egypár összeolvadás, míg TSM (T-Systems Magyarország) lett belőle. Ebből a lényeg nagyjából az, hogy visszajöttem ahhoz a céghez, amiből a Kravtex előtt kiléptem, pont ugyanazon kollégák mellé. Kezdetektől úgy számoltam, hogy ez egy ugródeszka lesz későbbi karrierem állomásai felé, tapasztalatot gyűjtök (legalább szumma 5 évet), majd dobbantok. Első cél egyébként Svájc lett volna, 5 éven belül.

Tavalyi év második felében ért tetőpontjára az a hype, miszerint "22 ezer informatikus hiányzik Magyarországról", mindenki erről beszélt, még a nagyanyám is tudta, miről van szó. LinkedInen pár éve már regisztrálva vagyok, de valóban tavaly kezdődött az igazi aktivitás a profilom körül. Jártam a WebConfon is, kérdezgettem az ott kiállító cégeket, hogy milyen béreket lehet náluk elérni egy magabiztos devops gyakorlattal, már akkor dupla bért tudtak volna ajánlani. Svájc anyagi szempontból bizonyosan előnyösebb lenne, de mindent egybevetve nem annyira leng ki a mérleg, így még nem véglegesen, de felmerült Budapest, mint lehetőség.

2017 első felében nagyjából 10 megkeresést kaptam LinkedInen, hogy az eddigi munkáim alapján alkalmas lennék egy pozícióra. Természetesen minden alkalommal visszakérdeztem a bérsávra, mert ezt előszeretettel tartják homályban a rekrúterek (igen, tudom, nincs "ajánlatadási" felhatalmazásuk), de ha mondok egy összeget, akkor segítenek megbecsülni, hogy mekkora eséllyel fog a megbízújuk szóba állni velem.

Közben figyeltem a KSH statisztikáját az informatikai- és kapcsolódó munkakörök átlagfizetését tekintve és azt láttam, hogy valóban elég lendületesen nőnek a bérek; csak a mi cégünknél nem.

Volt még egy elméleti tényező is a képletben: az informatikus bérek irreális mértékben nőttek, ami számomra magával hordozza azt a kockázatot, hogy előbb utóbb ez vagy alábbhagy (jobbik eset) vagy átfordul (kipukkad a lufi). Ha nem lépek időben (miért nem vettem bitcoint?!), akkor lecsúszhatok egy olyan alkalomról, amikor ki tudtam volna törni a vidéki informatikus lét langyos állóvizéből.

Nagyjából ekkor fogalmazódott meg bennem komolyan a fővárosba költözés terve. Matekoztam is egy kicsit ezen, "I punched those numbers into my calculator, it makes a happy face." (Cave Johnson). Végre láttam egy pozitív mérlegű jövőképet, amivel akár 5-10 év múlva is elégedett leszek úgy, hogy nem kell feladnom a jelenlegi életstílusomat.

Tervezés

Szeretem mindig mondani, hogy YOLO, valójában ezt úgy kell érteni, hogy van egy B-, jó esetben egy C-tervem is. Egy ilyen komoly lépés előtt ráadásul nagyon alapos előkészítés szükséges. Eddig sikerült úgy eljutnom, hogy, bár elég sok helyen kellett eltérni az eredeti tervektől, mégis minden sínen van.

A budapesti munkavállalásnak két sarokpontja van, amiről mindenképpen gondoskodni kell: lakhatás és munkahely. Szerencsére a lakhatást sikerült családon belül közel optimálisan megoldani, ez nagyban leveszi a terhet a vállunkról, mivel Győrből leszervezni egy budapesti albérletet nem tűnik egyszerű feladatnak. Ugyan a jelenlegi megoldás ideiglenes, de akár két hónap is elég ahhoz, hogy eléggé megismerjük a fővárost és már helyben tudjunk másik lakást keresni.

A másik, ami nem kevésbé fontos, az a munkahely, tehát hol fogok dolgozni a jövőben. Nagyjából erről szól ez az egész élménybeszámoló, tehát essünk is neki a lényegnek.

Mellékszál I.

Tudni kell a TSM-ről, hogy van budapesti irodája is. Nyilván a legegyszerűbb megoldás az lett volna, ha egyszerűen átírják a HR rendszerben a lakcímemet meg a munkavégzés helyét és máris célba értem. Első dolgom volt a keresés elindítása előtt leülni a főnökeimmel és átbeszélni a lehetőségeket. Sajnos nem tudtunk megegyezni a további együttműködésről.

Módszer

Nekem már csak arra kellett koncentrálnom, hogy találjak egy minden szempontból jó állást. Ahogy föntebb említettem, 3 évvel ezelőtt is tudtam, hogy rövid időn belül eljön a váltás ideje, ezért már onnantól erre "készültem" - a készülés kicsit túlzónak tűnik, inkább csak folyamatosan fejben tartottam a gondolatot.

Az évek alatt kitaláltam egy módszert, amivel állást akartam keresni, mindig egy kicsit hozzátettem, míg végül kialakult a kampány (mert ezt már annak tekintem) minden eleme. Ezek:

• szakmai tapasztalatgyűjtés
• CV weboldal
• LinkedIn
• egyéb szociálmédia
• szakmai weboldalak
• személyes megkeresések
• hasonló cégeknél érdeklődés
• céginfó adatbázis
• állásportálok és karrieroldalak

Nagyon hasznos továbbá egy dedikált SIM kártya és telefon az álláskeresési célra, ugyanis bizonyára kellemetlen lenne az új munkahelyen még hónapokig elutasítani az új megkereséseket.

Néhány rekrúterrel beszélgettem már korábban illetve a kampány alatt is, egyöntetűen állították, hogy számoljak nagyjából 3 hónap átfutással onnantól, hogy elkezdek keresni odaáig, hogy ajánlatot kapok.

Szakmai tapasztalatgyűjtés

Mivel a TSM-nél már korábban is dolgoztam 2 évet ugyanebben a munkakörben (csak más cégnéven), 3 év tűnt minimális "letöltendőnek" ahhoz, hogy komolyan vehető tapasztalatot gyűjtsek és sikeresen pályázzak hasonló, esetleg senior munkakörre.

CV weboldal

Ennek az elemnek több oka is van: az első az, hogy egy jól összerakott CV weboldal kitűnik a tömegből, nem szokványos. Nyilvánvaló, hogy ha ezt a gyakorlatot többen fogják alkalmazni, akkor felhígul ennek a jelentősége, de most még bőven érdemes volt meglovagolni. Ebből a szempontból a visszajelzések is nagyon pozitívak voltak.
A második indok, hogy referenciának is jó, hiszen nemcsak főállású adatbázis-adminisztrátor vagyok, hanem mellékállásban weboldalakat készítek és egy halom másik IT témájú pet-projectem is van, amikből kitűnhet, hogy ez számomra hivatás, nem csak munka.
Egy online CV sokkal interaktívabb, mint egy PDF formátumú - például kapcsolatfelvételre vagy az online jelenlét megosztására alkalmasabb; több eszközről is jól megtekinthető. Fontos volt a domain választás is, könnyen megjegyezhető és nehezen elírható hosztnevet akartam, ami egyszerűen továbbküldhető, akár telefonban is bediktálható.
Bármikor frissíthető, aktualizálható, amivel éltem is, mert az első néhány telefonos interjú alatt kiderültek olyan kérdések, amikre még nem volt válasz a weboldalon.
Terjesztési szempontból sem utolsó: linkedin/facebook/twitter megosztási lehetőséget könnyű elhelyezni.

Szomorú tapasztalat egyébként, hogy a fejvadászok 15%-a olvasta csak végig az önéletrajzomat, volt, aki visszakérdezett olyan dolgokra, amik ott le vannak írva (például a telefonszám!).

LinkedIn

Önmagában a LinkedIn felhasználásának is sok eleme van:

• profilmódosítás esetén van lehetőség arról értesíteni a kapcsolatokat
• be lehet kapcsolni az "open for challenges" opciót, ezzel a recruiterek azonnal látják a váltási hajlandóságot
• korábbi fejvadász megkeresésekre küldeni egy direkt üzenetet és érdeklődni az aktuális állásokról
• a hírfolyam hasonlóan működik, mint a facebooknál, így oda is be lehet írni pár mondatot, akár heti rendszerességgel
• premium előfizetés lehetősége, statisztikák ill. InMail miatt
• keresgélni a "Jobs" szekcióban, amit a LinkedIn ajánl

Ezekből persze nem mindet vettem igénybe, csak ez első hármat. Nagyjából egyébként 25 fejvadásszal voltam addig üzenetváltásban korábban, az oldal ajánlásai alapján pedig bejelöltem még 25-öt, ezek mindegyikének küldtem üzenetet a CV weboldallal és pár mondattal.

Egyéb szociálmédia

Twitteren viszonylag aktív vagyok, az utóbbi időben igyekeztem az eddiginél jobban részt venni a közös témákban, visszajelzéseket adni és kérni. Mértem az általános aktivitást abból a célból, hogy tudjam, mikor érdemes megosztani a témát (szerdán este 7-kor). Bíztam abban, hogy a kapcsolati hálómban sokan vannak olyanok, akik szociálisan érzékenyek, segítőkészek és nem utolsó sorban nagyobb követőtáborral rendelkeznek, mint mondjuk én. Így amikor arra kértem őket, hogy segítsenek egy retweet-tel (RT, újramegosztással), akkor elég sokan tették ezt, ezzel jelentős számú érdeklődőt tereltek a CV weboldalra.

Facebookot többféle módon akartam használni: ez egyik, hogy tematikus álláskereső vagy technikai csoportokban közzéteszek egy rövid felhívást és linket, a másik, hogy az ismerőseim körében (hírfolyam segítségével) terjesztem a terveimet és kérem támogatásukat megosztással vagy ajánlattal. Végül csak csoportokban osztottam meg, mert elég ajánlatot kaptam.

Minden más

Ettől a ponttól kezdve már csak elméletben fejtegetem a lehetőségeket, ugyanis ezeket már nem használtam a kampány során - nem kellett.

Szakmai weboldalak: vannak olyan közösségi terek/fórumok az interneten, amik a szakmai érdeklődésem köré épülnek és általában van álláskereső szekciójuk, topicjuk. Ilyen például a hup.hu, a weblabor.hu, de felmerült a prog.hu, hwsw.hu is. Ezekkel jó eséllyel elértem volna további munkaadókat vagy azok kollégáit, akikre számíthattam volna.

Személyes megkeresések: az évek során összegyűjtöttem néhány olyan kontaktot, amikhez közvetetten jutottam hozzá (pl. benne voltam egy közös e-mailben, együtt dolgoztunk külsős cégekkel projekteken, stb). Velük lett volna egy közös kapcsolódási pont és azt reméltem, hogy ha van náluk munkalehetőség, akkor tudnak róla.

Hasonló cégeknél érdeklődés: nem a TSM az egyetlen olyan cég, aki outsourced megoldásokat kínál olyan vállalkozásoknak, akik nem akarnak házon belül ilyet kialakítani. Ezeket felkutatni izgalmas kihívás lett volna, amelyik pedig növekvő fázisban van éppen (tehát hosszú távon is lehet rá számítani) azoknál biztosan lenne felvétel is.

Céginfó adatbázis: egy e-cégjegyzék (vagy hasonló céginformációs adatbázis) rendelkezik mindazokkal az adatokkal, amik egy ilyen listát eredményeztek volna, jelesül, mi a cég éves árbevétele, létszáma, (fő)tevékenységei. Ezek alapján ki lehetett volna szűrni olyan célpontokat, amik elég nagyok, aktívak és van náluk olyan pozíció, amit be tudnék tölteni.

Állásportálok: sokat ugyan nem ismerek, de biztosan volna olyan bő kínálatú állásportál, amiből érdemes lehet válogatni a leendő állásokból.

Karrieroldalak: akár a céginfó adatbázis, akár csak emlékezetből vagy egy felületes körülnézésből biztosan esnének ki olyan cégek, akiknek már van saját karrieroldaluk a weboldalukon, az ott lévő pozíciókat végigböngészve lehetne találni jó választásokat.

Folyamat

Elhatároztam, hogy írok egy ilyen cikket, mint amit most olvasol. Időm az volt, tehát fel tudtam építeni úgy a kampányt, hogy mérni tudjam az egyes elemek hatékonyságát.

Sajnos vagy sem, nem használtam ki minden lehetőséget a keresés során. Ez a cikk szempontjából rossz, az eredmény szempontjából viszont jó, mivel nem kellett több erőforrást beletennem, hogy így is egy remek munkát találjak. Az elemeket a korábbi felsorolás sorrendjében használtam föl és mértem a visszajelzéseket mindegyik után.

Eredmény

A CV népszerűsége

A CV weboldal látogatási statisztikáját mérni a Google Analytics segített, ami viszonylag megbízható. Sajnos egyik-másik muníciót nem jó időben lőttem el, így az egyik hasznos tanácsom úgy szól, hogy hétfőn, de legkésőbb kedden kell nagyobb tömegeket megszólítani, mert hétköznap nagyobb az aktivitás.

A "start" azt jelenti, hogy akkor vettem fel a kapcsolatot 50 fejvadásszal. Ez konkrétan egy esti intervallum volt (7-9 óra között), ezért kezdett már aznap kapaszkodni a grafikon, de igazából a másnapi számokon látszik az eredmény. A profilomat módosítottam úgy, hogy bekapcsoltam az "Let recruiters know you're open" opciót és kiírtam a bemutatkozásba, hogy "Open for new challenges" valamit a CV weboldal linkjét.

A második csúcs a twitter miatt keletkezett, itt összesen 30 ember osztotta meg a tweetemet, amiben állást keresek. A profil-leírásomat ideiglenesen módosítottam úgy, hogy állást keresek, betettem a CV weboldal linkjét és kitettem pinned tweet-be az álláskeresést.

Ez volt eddig a legnépszerűbb tweetem a közel 10 éves aktivitásom alatt, nem csalódtam a közösségben, innen is köszönöm minden résztvevőnek! #gumicukorparty

A legnagyobb csúcs a facebook poszt miatt volt, amit két csoportban tettem közzé: "Rendszergazda munkák, állások" és "Mensa-s álláskeresők".

Visszajelzések és megkeresések

Az 50 fejvadász megkeresése először nagy számnak tűnhet, de a helyzet egyáltalán nem hozott bíztató számokat. Először is, a 25 új kapcsolatból 7 egyáltalán nem igazolt vissza a mai napig sem. Ettől függetlenül volt egy kis növekedés, mert előfordultak recruiterek, akik azt ígérték, hogy más kollégájuknak/cégnek továbbítják az elérhetőségemet, így végülis 5 új kapcsolattal a végleges és használható mérleg 48 személy lett.

A lenti grafikon számlálja ennek a 48 folyamatnak az eredményét.

Ahogy látható, összesen 7 esetben sikerült olyan szintre eljutni, hogy a fejvadász kiközvetítsen valamelyik megbízójának, 15%! Véleményem szerint ez nevetségesen alacsony szám ahhoz képest, hogy ekkora informatikushiány van... Nem hallgathatom el ugyanakkor, hogy a 7 együttműködésből végülis 9 interjú lett, mert ketten több pozícióra is megpróbáltak kiközvetíteni.

Persze elég sok minden befolyásolhatja a számok alakulását, pl. lehet, hogy rossz fejvadászokat kerestem meg (nem ezeken a területeken tevékenykednek); esetleg túl magas fizetési igényt mondtam (már akivel beszéltem egyáltalán).

Bármennyire is lehangoló a LinkedIn direkt üzenetek hatékonysága, a szociálmédia még ennél is gyengébben teljesített (bár tény, hogy ezek nem is kifejezetten erre valók, és az érdeklődők nagy része nem azért látogatta meg a CV weboldalt, mert tud egy munkalehetőséget ajánlani nekem): a twitterről jövő 180 látogatásból összesen három felkeresés érkezett, a facebook csoportokból 200 átkattintás 4 megkeresést jelentett, valamint három üzenetet nem tudok közvetlenül egyik forráshoz sem kötni.

Összesítve 380 látogatásból 10 kapcsolatfelvétel alakult, ez 2.6%, ennek eredménye egyébként 6 interjú.

Interjúk

Gondoltam már a kampány elején, hogy fejben nem fog menni a szervezés (amúgy sem vagyok jó benne), ezért rendszeresítettem egy exceltáblát arra, hogy kövessem melyik lehetőség milyen státuszban van. Felmerült bennem, hogy ezekről egyenként írok ebbe a cikkbe, de attól tartok, fölöslegesen hosszú lenne és meglehetősen specifikus az adott cégre vonatkozóan - illetve most nincs kedvem mindegyiket végigkérdezni, hogy szeretne-e név szerint szerepelni.

Úgyhogy jöjjenek az általánosítások és kivételek, amikről érdemes említést tenni.

Nyelvtudás: a talált cégek többsége külföldi ügyfelekkel dolgozik (pl. ezért engedheti meg magának, hogy fejvadászokkal keressen embert), ezért elengedhetetlen, hogy tudjak angolul megfelelően beszélni. Én ugyan nem vagyok teljesen megelégedve a nyelvtudásommal, másoknak nem volt vele kifejezett problémája, az egyik fejvadász konkrétan 6.5/10 pontosra értékelt. Az angoltudást a legtöbbi interjún úgy tesztelték, hogy "let's switch to english for a few sentences". De akadt nem egy olyan interjú is, ahol senki nem beszélt magyarul, ott az angol volt a közös nyelv.

Mit tudsz a cégről? Hangzott el elég sokszor ez a kérdés, bevallom, ennyi interjú és a napi munka mellett maximum címszavakban tudtam felkészülni a célpontokból, így az interjúk általában harmada-negyede azzal telt, hogy elmondták a cég képviselői azt, amit tudni érdemes. Egy-két rosszalló nézést kaptam, de nem volt több negatív visszajelzés ezzel kapcsolatban, és lássuk be, az interneten nem azok az információk vannak feltűntetve, amik egy álláspályázatnál fontosak lehetnek.

Rossz válasz: nincs. A céggel - amihez majd elhelyezkedem - hosszútávra tervezek. Ha az interjún olyanokat állítok, amik nem igazak, hamar elválik az utunk és néhány ilyen után jobhopper leszek, ami nem vet rám jó fényt. Nem aggódtam túl, amikor egy technikai kérdésre nem tudtam a helyes választ és az interjúztatók rendszerint meg is erősítettek: nem probéma - nem a választ kell tudni, a kérdések célja, hogy felmérjék, meddig terjed a tudásom.

Fizetési igény: ennek meghatározása nem volt könnyű feladat. A fejvadászok általában 10%-kal magasabbra teszik a jogos igényt, a munkáltatók HR-esei 10%-kal lejjebb. Mindig rákérdeztem, vagy tippeltem és visszajelzést kértem, konkrét összegről. A fizetési igény az, ahol általában mindenki hebeg-habog, elcsuklik a hangja (sic!), a HR-esek már félve tették fel ezt a kérdést, nehogy túlzottan zavarba hozzanak. Úgy gondolom, hogy itt egy határozott válaszra, pontos összegre van szükség, ennél már csak lejjebb szoktak mozogni az ajánlatok! Egyszer elhangzott a "mennyi ennek az alja?" kérdés egy HR-estől, meglepődtem azért.

Mennyi pályázatod fut most? Az elején féltem elmondani, hogy tulajdonképpen még 14 másik interjú van a sorban, a végén már sokkal közlékenyebb voltam ezzel kapcsolatban. Ha alkalmasnak tartanak a munkára, akkor tisztában lesznek a versenyhelyzettel, valószínűleg kevésbé fognak lefelé alkudni.

Az interjú hossza: 15 perctől két és fél óráig. A legtöbb egyébként 1 óra körül volt, ezt tekintem általánosnak. A túl rövid interjúk mindig gyors és negatív visszajelzéssel zárultak (szerencsére csak kettő volt ilyen).

Az interjú résztvevői és felépítése: a klasszikus felállás az, hogy az interjúra bejön 1 HR-es és 1-2 mérnök vagy manager a területről. Elmondják, amit a cégről és a pozícióról (ha konkrét) tudni kell, kikérdezik a CV-t, elmondják milyen előnyökkel jár az itteni munka, majd "van még kérdésed?". A legtöbb helyen jól alkalmazaható a "mire számíts egy állásinterjún 1x1" cheat sheet.
Én mindegyiken improvizáltam. Ezzel az volt a célom, hogy lássák, nem egy fröccsöntött panelinterjút adunk elő, hanem úgy mutatom be magam, ahogy nap mint nap a kollégáimmal érintkezem. Van helye humornak, lazaságnak, természetességnek. Úgy gondoltam, hogy abból semmit nem tudnak leszűrni, ha faarccal vigyázzba ülve eldarálom a verset.
A szokványostól azért néhány alkalommal eltértünk, ami kifejezetten üdítő volt: "interjú" egy zajos kávézóban, ahol gyakorlatilag alig érintettük a sztenderd témaköröket. Volt olyan skype interjúm, ahol a résztvevők egyike sem volt egy időzónában (két amerikai, külön államban, egy holland és én).
Nem mindig volt konkrét a megpályázott pozíció sem; mindenkinek elmondtam egyébként, hogy olyan pozícióba helyezzenek, ahol a tapasztalataimmal a legjobban tudom segíteni a céget, mert mindent szívesen csinálok.
Az egyik fejvadász két interjút szervezett nekem egy óra eltéréssel ugyanahhoz a céghez, csak más pozícióba, más emberekkel.
Részt vettem egy- és többkörös kiválasztásokon is. Az egyik többkörös olyan szintig jutott, hogy a harmadik körben leültettek egy tárgyalóba 4 órára és óránként cserélődtek bent az emberek.
Előfordult, hogy kaptam otthon megoldandó feladatot és néhány esetben fel kellett készülnöm alaposan egy témából.
Az egyik cég úgy építette fel az interjút, hogy a résztvevők egyesével faggattak több témában úgy, hogy kérdésenként egymásnak adták a szót. Mindezt úgy, hogy mindenki tudott minden kérdést - tehát ez valamiféle módszer lehetett.

Munkaidő kérdése: a legtöbb helyen pesti-sztenderd (ahogy én hívom), tehát 9-18, egy óra ebédidővel. Akadt néhány műszakos beosztású (3 műszakos és csúsztatott is), volt egyetlen tisztán home-office-os munka és egy-két kötetlen munkaidő is.

Munkakörnyezet: természetesen mindenhol openspace office-ok. Volt, ahol csak azért nem egy bazi irodában ült 120 ember, mert tűzgátló ajtókat kellett beiktatni. Munkaeszközt mindenhol adnak, ami általában laptop és telefon, az asztalon dokkoló és plusz 1-2 monitor. Persze akadt olyan is, aki azt mondta, telefont nem ad, ha lejárt a munkaidő, semmi dolgunk egymással, a magánélet az magánélet.
Extrák terén elég széles a felhozatal: az egyik cégnél '90-es évekből származó faasztalok voltak összetolva, másiknál terülj-terülj asztalkám mindenféle jóval - ingyen. Akadt nyugiszoba, x-box, csocsó, darts, masszázsfotel, kanapé, pingpong, zuhanyzó, házi masszőr, kiülős terasz dunai panorámával.

Ajánlatok és kudarcok

A rossz hírrel kezdem: 6 helyről negatív visszajelzést kaptam, kettő pedig túl későn akart továbblépni vagy ajánlatot adni. A negatív visszajelzések elég változatosak: nem feleltem meg az elvárásoknak / mégsincs most rá keret / átszervezéssel oldják meg / valaki olcsóbb volt.

A jobb hír viszont: 7 ajánlatot kaptam! Sajnos ebből egyet ideje korán vissza kellett mondanom: a többi helyről még egyáltalán nem jeleztek vissza addigra, nekik pedig nagyon sürgős volt a visszajelzés, főleg a 30 nap felmondási időmmel.

Mindenkinek azt mondtam egyébként, hogy nincsenek határidőim, még fel sem mondtam, tehát nem hajt a tatár, de azért majd jelezzenek. Ez azt eredményezte, hogy több, mint egy hónapig semmilyen ajánlatot nem kaptam (az egyetlen sürgős pozíciót kivéve), a végén már kezdtem aggódni a kampány sikeressége miatt. Szerencsére azonban sikerült úgy időzíteni, hogy nagyjából együtt érkezett meg mindegyik és a kapott reagálási határidők is közel voltak egymáshoz.

Kiválasztás

Különösen örültem annak, hogy ennyi lehetőségből tudtam választani, kezdetektől az volt a célom, hogy következő 5-10 évre minden szempontból megfelelő helyet találjak magamnak, ehhez pedig opciók kellettek.

Ahogy korábban mondtam, mindent számokkal mérek, ezt tettem az ajánlatokkal is: felvettem egy exceltáblába a szempontokat, amik számomra fontosak egy munkahelynél:

• megközelíthetőség (bringa + autó + bkv)
• szakmai fejlődési lehetőség
• jövőkép (tudom-e később hasznosítani, amit itt felszedtem?)
• munkakörnyezet (eszközök, extrák, kollégák)
• munkaidő-beosztás
• angol nyelv használata
• bruttó juttatási csomag (bér + cafetéria + egyebek)

Mindent pontoztam egy 5-ös skálán, a bért pedig arányosítottam a megcélzott összeggel, ebből egy százalékérték jött ki, amit végül az összpontszámmal szoroztam. Az elméleti ideális munkahely pontszáma 30-ra jött volna ki.

A kapott 7 ajánlatból az első három helyezett pontszámai sorban 26, 25 és 23 volt. A maradék négy mind 15 vagy az alatti eredményt ért el, ezeket vissza is mondtam elég hamar.

Itt vált elég bonyolulttá a kérdés, három ajánlatból kellene okosan dönteni. Nem tudtam már kiiktatni az érzelmi részt a képletből, napokig morfondíroztam arról, hogy miért az első, miért nem a második vagy a harmadik, megkérdeztem családtagokat, barátokat.

Az új munkahely

A facebook csoportokban történő "reklámozás" eredményeképpen felkeresett egy hardver-nagyker cégtől egy HR-es hölgy, hogy lenne itt termékmanager meg sales pozíció. Mondtam neki, hogy én inkább mérnöki munkakörben tudnék kiteljesedni, amit tudomásul vett, de segítőkészen felajánlotta, hogy, ha nem ellenzem, akkor továbbküldené a CV-met és az elérhetőségemet pár cégnek, akit ismer és sejti, hogy van náluk lehetőség. Utólag elküldte a cégek listáját is.
Mindeközben leültem a Mimox nevű személyzeti tanácsadó cég egyik munkatársával (kapcsolat: twitter) interjúra (a híres 2.5 órás), aminek eredményeképpen mondta, hogy melyik céghez fog majd továbbítani.
Az a véletlen egybeesés történt, hogy Mimox által javasolt cég benne volt a HW nagyker HR-ese által küldött listában.

Csattanó: a 7 ajánlatból 5 már bejött, amikor ez a cég jelentkezett, hogy meghallgatna egy interjú keretében. Mondtam, hogy megpróbálhatjuk, de eléggé sietni kell, mert 4 napon belül el fogok fogadni egy állást és már nem tudok személyes interjúra menni. A cég kitett magáért: másnapra szervezett egy skype interjút két indiai kollégával, harmadnapra már ajánlatot kaptam!

Így került fel három nap alatt a Top3-ba és lett végül a választásom a Starschema!

Összefoglalás és tanácsok

Álljon itt néhány jótanács hasonló cipőben járó IT-s kollégáim számára (illetve néhány hasznos lehet más területen dolgozónak is) az én meglehetősen szubjektív álláskeresési tapasztalataim alapján.

• legyen pontos elképzelésed a bérről és határozott módon add elő
• a technikai interjúkra készülj fel a technológiából (egy tesztsort 15/10 pontra írtam meg úgy, hogy előző nap olvastam el egy könyvet a témában, nagyon pozitívan jött ki)
• van informatikushiány, de korántsem annyira, mint amekkora körülötte a hype
• a linkedin a leghatékonyabb álláskeresési eszköz (azokból, amiket próbáltam)
• a terved legyen robosztus, az élet folyamatosan akadályt fog eléd gördíteni
• tartsd nyilván, számolj, értékelj saját szempontjaid szerint: hosszútávú pénzügyi döntést racionálisan hozz
• számold ki pontosan, hova akarsz/tudsz jutni 5 év múlva pénzügyileg és szakmailag
• vegyél dedikált SIM kártyát, hozz létre új e-mail címet álláskeresés céljából
• számolj 1.5-3 hónapos átfutással (de extrém esetben ez 3 nap is lehet)
• ha többféle munkakört pályázol, mindegyikre csinálj egy CV-t
• angol CV elengedhetetlen
• legyen online jelenléted, közösségi aktivitásod, github profilod, blogod, stb.
• használj elegendő módszert a keresésre
• számolj az idővel, ha túlságosan széthúzod az interjúkat, az ajánlatok is tágabb intervallumban jönnek, így nem mindegyikre tudsz időben válaszolni, emiatt lehet, hogy néhány jó lehetőséget elszalasztasz vagy ellenkezőleg, túl hamar fogadsz el egy közepes ajánlatot
• az interjúkra idő kell, ha dolgozol, akkor néha szabadság is, ha vidéki vagy, akkor utazás és annak költsége
• beszélj angolul! (az ég szerelmére, informatikában dolgozol!)
• nincs rossz válasz, legyél őszinte, add magad: a zsákbamacska ezen a területen nem pozitív
• kérj visszajelzést: ha sikeres az interjú, ha nem, mindig hasznos, ha tudod mit csináltál jól és rosszul
• nincs fölösleges interjú, mindegyikkel tapasztaltabb álláskereső leszel, amit a később kihasználhatsz
• 70 kapcsolat - 15 interjú - 7 ajánlat - 3 jó lehetőség